Irkalapok

Segítőkész önkéntesek párórányi szorgos munkájának köszönhetően elkészült, majd komposzt alapanyaggal feltöltésre került a sulikert komposztáló szigete.

Megépítettük

Segítőkész önkéntesek párórányi szorgos munkájának köszönhetően elkészült, majd komposzt alapanyaggal feltöltésre került a sulikert komposztáló szigete. A keretek tákolásához forgalomból kivont, úgynevezett ipari raklapokat használtunk és ezek felhasználásával készítettünk három ládát virágágyásoknak is. Komposzt alapanyagként a múlt év őszén lehullott falevél, a sulikertből kikerült növényi maradványok, fűkaszálék és némi konyhai zöldhulladék szolgált. Szándékunk szerint ez év őszén már egy benépesült komposzttelep segíthette volna a természetismeret tananyag elsajátítását diákjainknak.

fotó:  Szamler László

Ehhez a fent leírt munkálatokon túl szükséges lett volna mikroorganizmusok - többnyire egy sejtből álló, szabad szemmel nem látható növények vagy állatok. Ezek a mikroorganizmusok olyan enzimeket választanak ki, melyek segítségével le tudják bontani a szerves anyagokat - gombák és enzimek - ők ketten együtt dolgoznak a cellulózhoz és a fás szárú növényekben található, ligninhez hasonló, sűrű anyagok lebontásában – és a makrofauna - az egyes rovarok, férgek, giliszták szerepe igen fontos a szerves hulladékok feldolgozásában. Járataik révén a komposzt levegőztetését biztosítják, folyamatosan keverik a szerves anyagokat, tápanyagokat bocsátanak ki – együttes, közel egy esztendős munkájára.

Szétbarmolták

Nos, a körültekintő és gondos munkavégzés képessége cseppet sem akadályozta azokat az embereket, akiknek köszönhetően az elmúlt 10 hónap munkája pillanatok alatt semmivé lett. Megmagyarázhatatlan céltudatossággal szétbarmolták a komposztálót, majd elszállították a diákjaink által hónapok óta gondozott komposztot. Ez év őszétől tervezett élménypedagógiának és a „felnőttekbe” vetett gyermeki hit egy darabkájának lőttek.

fotó: Szamler László

 Helyrehoztuk

Becsületére váljék a túlbuzgó munkásoknak, miután tudomásukra hoztuk, hogy mellélőttek, rövid idő alatt helyreállították a komposztkeretet, helyére tették a virágládákat. A félig kész komposztunkat már nem kaphattuk vissza, ezért kárpótlásként friss fűkaszálékkal láttak el bennünket. Most már csak arra kell ügyeljünk, hogy a viszonylag lassan és nehezen korhadó, bomló fű ne legyen túl száraz mert akkor megmarad eredeti állapotában, ha nedves, akkor megpenészedik, ha vizes, akkor elrothad és nem keletkezik belőle értékes humusz, thanks anyway. Macerás, de alapnak kitűnő és már ősidők óta megvan a megoldás, nagyszüleink jól bevált módszere arra, hogy egy év elteltével gyakorlati élménnyé válhasson az elméleti pedagógia.

fotó: Szamler László

Mi a komposztálás?

„A humusz [1] természetes körülmények között automatikusan képződik az erdőkben a lehullott lombból, a szántóföldeken a gyökér és szármaradványokból a réteken és a legelőkön a szerves anyagokból, de magunk is termelhetünk humuszt a kertben keletkezett szerves hulladékokból. Ezt az eljárást komposztálásnak nevezzük.” – balintgazda.hu

[1] „A humusz a talaj sajátos és egyik fontos alkotóeleme: az a szerves anyag a talajban, amely átesett a humifikáció folyamatán. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb a termékenysége is.” - wikipédia