Irkalapok

Hagyományosan, minden év augusztusában Kecskeméten találkoznak a Wing Tsun Kung Fu sportolói. Nemzetközi nyári táborukon, számos európai mesterrel egyetemben, részt vett Si Hing Várkonyi Patrik Kelet-Európa legfiatalabb Kung Fu mestere is. Őt kértem válaszoljon pár kérdésemre.

Si Hing Várkonyi Patrik Wing Tsun Kung Fu mestere, 3. mester fokozat

Számodra Kecskemét már nem új terep, sokadszor veszel részt ezen a nyári táboron, mégis az idei sokáig emlékezetes lesz számodra. Mi történt idén?
Igen. Minden évben augusztusban kerül megrendezésre a nemzetközi nyári táborunk. Ilyenkor a Kelet-Európai Wing Tsun Egyesület országai is jelen vannak. Érkeznek tanítványok és mesterek Lengyelországból, Lettországból, Litvániából, Romániából és Észtországból. A tábor lezárásaként kerülnek sorra a vizsgák. Én is azon szerencsés kiválasztottak között lehettem, akiket Si Fu Máday Norbert Kelet-Európai Főinstruktor vizsgára hívott. Egy nagyon kemény két órás vizsga következett, amelynek végén megkaptam a harmadik mesterfokozatot. Nagyon szép emlékem marad örökre.

Gratulálok a sikeres vizsgához! Hány évesen vettél részt első alkalommal kung fu edzésen?
1999-ben kezdtem el a Wing Tsun Kung Fu-t Pécsett, kicsit kevesebb, mint 6 évesen. Ma is tisztán emlékszem az első edzésemre, talán ez az egyetlen emlékem 99-ből.

Hogyan figyeltél fel erre a sportra?
A szüleim kerestek nekem valami sportot, mivel látták, hogy mennyire szeretem a Bruce Lee és Jackie Chan filmeket ezért esett a Kung Fu-ra a választásuk. Akkor még nem tudtuk, hogy Bruce Lee és Jackie Chan is ezt az irányzatot követi, illetve azt sem tudtuk, hogy a Kung Fu nem sport, hanem valami sokkal több, harcművészet.

Ki volt abban az időben a mestered?
Amikor erre gondolok, az egyik szemem sír a másik pedig nevet. Nevet, mert nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy az én mesterem volt a Magyar Wing Tsun Egyesület legrégebbi tanítványa, majd később egyik vezető mestere. Ő volt Dai Si Hing Szabó Ferenc a Kung Fu mestere, Si Fu Máday Norbert, 9. mesterfokozattal bíró, Kelet-Európai Főinstruktor első tanítványa, az én mesterem. Óriási tudás birtokában volt. Az együtt töltött évek alatt próbáltam a lehető legtöbbet megtanulni tőle. Sír, mert Dai Si-Hing 2008-ban távozott közülünk, daganatos megbetegedésben elhunyt. Azóta is igyekszem továbbadni örökségét. Remélem büszke rám most is onnan fentről.

Volt olyan időszakod, amikor azt mondtad, hogy feladod?
Igen, volt. Lehettem vagy 12 éves akkor.

Mi váltotta ki, és hogyan tetted magad túl ezen?
Ez egy nagyon érdekes történet. Én nagyon fiatalon értem el magas fokozatokat és 12 évesen már 12. tanulófokozaton voltam, ez a mesterjelölt fokozat. Ez azt jelentette, hogy a következő fokozat a mesterfokozat. Tudtam, hogy ilyen fiatalon nem érhetem el, ezért egyre fogyott a lelkesedésem. Ekkor abbahagytam pár hónapra, azonban tovább nem bírtam. Visszamentem az edzésre. A Kung Fu már akkor az életem része volt. Miután visszamentem, Dai Si Hing csak ennyit kérdezett, „Most akkor szeretnél a Wing Tsun mestere lenni vagy nem?”. Erre a kérdésre nem adtam választ, de mindketten tudtuk. Elkezdtem Dai Si Hing-hez magánórákra járni és nagyon komolyan edzettem 2 évig. 14 évesen levizsgáztam első mesterfokozatra, így lettem Kelet-Európa legfiatalabb Kung Fu mestere.

Nemrégiben olvastam a facebook oldaladon egy Muhammad Ali idézetet. Elhoztam magammal, így szól:

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

Muhammad Alinak igaza van, itt ül az élő példa előttem. Te, aki már 14 évesen addig lehetetlennek vélt eredményt értél el, a Világ legfiatalabb Kung Fu mestere lettél, hogyan látod a mai fiatalokat, gyakran hivatkoznak a lehetetlenre?
Mivel én is a „mai fiatalok” közé tartozom és fiatalokat is tanítok, én tisztán látom mi történik. A TV, a számítógépes játékok, a közösségi oldalak teljesen átalakítják a fiatalok értékrendjeit és teljesen mást tartanak fontosnak mint kellene. Ahelyett, hogy sétáljanak egy jót, inkább leülnek a TV elé vagy játszanak valami számítógépes játékot. De a legrosszabb az, hogy nincsenek céljaik. Ha nincsenek céljaik nincs miért küzdeni, ha nem küzdenek nem tanulják meg elérni a célokat. Ezáltal a lehetetlen, nagyon közel kerül hozzájuk. Sokkal könnyebb azt mondani valamire, hogy lehetetlen, a körülményeket hibáztatni, mint tenni érte.

Sijo Leung Ting  &  Si Hing Várkonyi Patrik

Mit tanácsolsz a lehetetlen paravánja mögötti bátortalanoknak?
Tűzzenek ki maguknak célokat, kicsi célokkal kezdjék és szépen lassan törjenek előre és érjék el azokat. Közben ne feledjék, az ember nagyon sok mindenre képes, sokkal többre, mint azt ő maga gondolja. A kudarcoktól pedig nem kell félni, meg kell élni azokat és tanulni kell belőlük. A legfontosabb az, hogy a lehetetlen nem létezik, a lehetetlen kihívás!

Sport mellett jutott elég időd a tanulmányaidra?
Szerencsére mindig próbáltam ügyesen beosztani az időmet, így mindenre jutott mindig pár üres óra, ami számomra fontos. Francia kéttannyelvű gimnáziumban végeztem Pécsett, itt felsőfokú francia nyelvvizsgát szereztem, ezen kívül angolul és spanyolul beszélek. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi karának tanulója vagyok.

Kiváló sport teljesítmény mellett irigylésre méltó tanulmányi eredményeidre igazán büszke lehetsz. Sok sikert és jó egészséget kívánok az elkövetkező évekhez!

Köszönöm, és szívesen látlak a pécsi edzéseink valamelyikén!

Örömmel teszek eleget a meghívásnak, ott folytatjuk a beszélgetést!

- Szamler László -